Május 4. (péntek)
Elsőként kifutók (Lesli, Háfra, Fülöpke és Csordi, Szanati Laci) jó hangulatban várták a később érkező két autó utasait (Bondor Dani, Orsi, Doki, Laca, Berényi Nándi). Lefekvés előtti órákban még elfogyasztottuk italkészleteink nagy részét a zuhogó esőben.
Május 5. (szombat)
Reggel nehezen lehetett kikelteni a J24-en alvó fiatalokat, és mivel a szövetségi kikötőbe nem engedték be őket zuhanyozni, elég későn tudtunk csak elindulni. Két hajóval futottunk ki, a legénység kibővült Gáborral és barátnőjével. Délelőtt még nem tudtuk, hogy mi legyen a végcélunk, de a rendőrökkel való találkozásunk után úgy döntöttünk, hogy nem hajózunk messzi vizekre, és csak a megszokott tihanyi hamburgerezőig vitorlázunk. A vizirendészet először Lesliék által irányított enter 36-os hajót állították meg, mert nem volt lajstromszámuk, és miközben a másik hajóval közelítettünk feléjük, hogy megtudjuk, mi a probléma, minket is kiszúrtak. Se lajstromszám, se hajólevél... Miközben indiszkrét kérdéseket tettek fel Csordinak (pl. mennyi a fizetése) megbeszéltük, hogy a rend őrei is vettek egy karton akciós hb sört, és hogy hol lehet tisza cipőt venni. A délelőtti napos, fürdőzős időt viharfelhők váltották le, így kalandokat keresve elindultunk a Balaton sötétebb része felé.
Este éhesen indultunk a Sekli pizzériázó felé, szerencsére csak ott ért minket a zuhogó eső, ami pont zárórakor állt el. A megszokott hármas éjszakázó (Fülöpke, Háfra, Orsi) kibővült egy negyedik taggal, Danival. A hajó tatján, csepegő esőben megvitattuk az élet nagy dolgait.
Legénység:
- Enter 36: Leslie, Fülöpke, Háfra, Gábor+barátnője
- ...: Csordi, Szanati, Dani, Laca, Doki, Nándi, Orsi
Május 6. (vasárnap)Szanati Lacin kívül az enter 36-ra csoportosultunk (a "versenyzők"), hogy begyakoroljuk a spinakkerkezelést. Halzolásról halzolásra jobb eredményt produkáltunk. Viszonylag hamar leadtuk a hajókat, délutánra már teljesen elgyengült a szél ereje.
Legénység:
- Enter 36: Leslie, Fülöpke, Háfra, Orsi, Csordi
- ...: Szanati + felesége, Dani, Nándi, Gábor+barátnője és Gábor apukája
Nem írtunk róla, mert lusták voltunk, és nem is nagyon van mit. A túraszakaszokon alig volt szél, egészében sajnos a középmezőny végére szorultunk, sőt utolsó nap végül kénytelenek voltunk feladni a versenyt, hogy időben visszaérjünk Füredre. Azért emeljük ki, hogy a közbülső napon bíztatóan kezdtük a pályaversenyt, az erős szelet jól ki tudtuk használni, csak a megismételt rajtok körüli kavarodás nem kedvezett nekünk, délutánra lecsillapodott a szél, és vele az esélyeink is egy jobb helyezésre.
